CML Világnap 2020

2020. 10. 03.

Hogyan segíti a krónikus mieloid leukémia molekuláris diagnosztikája a betegség pontos azonosítását és a megfelelő kezelés megválasztását? Milyen mellékhatásai vannak a tirozinkináz-gátló kezeléseknek, és hogyan menedzselhetőek ezek a mellékhatások? Vannak-e olyan betegek, akiknél idővel elhagyható a gyógyszeres kezelés? Az idei CML Világnapon ezeket a témákat járták körül a meghívott előadók.

Alapismeretek a krónikus mieloid leukémiáról

A CML világnap nyitó előadásában dr. Farkas Péter (Semmelweis Egyetem, Belgyógyászati és Hematológiai Klinika) ismertette azokat a fogalmakat, amelyek alapvető fontosságúak a betegség megértése szempontjából.

A CML az újfajta terápiák megjelenése előtt korántsem volt annyira jól kezelhető, mint napjainkban. A lefolyást korábban három fő fázis (krónikus fázis, akcelerált fázis, blasztos fázis) jellemezte, ma azonban ennek a beosztásnak inkább már csak a diagnózis felállításakor van jelentősége. Jelenleg a tirozinkináz-gátlók korszakát éljük: a CML kezelését forradalmasító imatinib 2001 óta, a dasatinib 2007, a nilotinib 2009 óta (ezt a két gyógyszert nevezik második generációs készítménynek) érhető el, a bosutinibet 2013-től, a ponatinibet pedig 2014-től használják: ezek a harmadik generációs gyógyszerek. (A tirozinkináz-gátlókról bővebben olvashat ide kattintva.) Mind az öt kezelés hozzáférhető Magyarországon is a megfelelő szakmai indoklás mellett. Mennyit javult a CML túlélése ezeknek a terápiáknak köszönhetően? A becsült 8-éves túlélés az 1975 előtti 6 százalékról 2001 óta 87 százalékra nőtt, ami egy valódi terápiás áttörést jelent a korábbi eredményekhez képest.

A CML kezelésének menete

„A csontvelőmintából történő diagnózist követően megkezdődik a kezelés, amelynek a kezdetén a hetente történő ellenőrzés javasolt. Egy hónap elteltével már elegendő a havonta történő ellenőrzés is, egészen a kezelés harmadik hónapjáig. Ez az időszak elsősorban a beteg együttműködésének, idegen szóval az adherenciának a kialakítása szempontjából nagyon fontos, a megfelelő terápiás válasz kialakításához ugyanis elengedhetetlen, hogy a páciens az előírt rendszerességgel szedje a számára felírt gyógyszert. (A környezet, a család támogató szerepéről bővebben olvashat ide kattintva.) A másik nagyon fontos teendő az első hónapban a mellékhatások értékelése, ezek ugyanis gyakran a terápia kezdetén jelentkeznek. Egyaránt előfordulhat alacsonyabb fehérvérsejt- és vérlemezkeszám vagy alacsonyabb hemoglobinszint, amelyek a gyógyszeradag átmeneti dózismódosításával menedzselhetőek. A harmadik hónapot követően háromhavonta történő kontrollvizsgálatok válnak szükségessé, amelyek során a terápia hatékonyságát beazonosító molekuláris diagnosztikai vizsgálatok is elvégzésére kerülnek” – foglalta össze a lényegesebb pontokat dr. Farkas Péter. (Hasznos információkat találnak a CML diagnózisáról az alábbi betegtájékoztató kiadványban ide kattintva.)

A remisszió szintjei

Mekkora mértékben húzódhat vissza a betegség a választott terápia hatására? Hematológiai remissziónak nevezzük a vérkép rendeződését és a lépduzzanat elmúlását, azt pedig, hogy kimutatható-e a Philadelphia-kromoszóma, a citogenetikai remisszió mutatja meg. A citogenetikai vizsgálatnál részletesebb, mennyiségileg is jellemezhető eredményt adnak a polimeráz láncreakcióval (PCR) végzett vizsgálatok, amelyek megmutatják, hogy mekkora mennyiségben van jelen a hibás génről kifejeződő és betegség kialakulásáért felelős BCR-ABL1 fehérje (tirozin-kináz enzim), amely a szervezetet folyamatosan mieloid típusú fehérvérsejt-előalakok termelésére serkenti. A terápiára adott választ itt négy külön kategóriába lehet besorolni, amelyek közül a legjobb a később még említésre kerülő mély molekuláris válasz kialakulása.

Mivel érdemes kezdeni a terápiát?

„A második generációs gyógyszerekkel hamarabb elérhető lehet a molekuláris válasz, de a terápiaválasztást megelőzően minden esetben értékelni kell a páciens életkorát, a betegség előrehaladottságát, a betegség várható előrehaladását, vagyis a prognosztikai markereket, a páciens társbetegségeit és a választandó gyógyszer mellékhatásprofilját. Mindezen információk ismeretében választható ki a legmegfelelőbb kezdő gyógyszeres terápia” – mondta dr. Farkas Péter.

A folytatás szempontjából fontos információt jelent a 3. hónap végén elvégzett molekuláris diagnosztikai vizsgálat eredménye, amely alapján megítélhető az elkezdett terápia kezdeti sikeressége. Terápiaváltásra abban azokban az esetekben kerülhet sor, ha elmarad a kívánt mértékű molekuláris válasz (Major Molecular Response; MMR) vagy ha ez ugyan kialakult, később azonban elveszett. Ugyancsak indokolt a váltás abban az esetben, ha a betegség előrehaladása figyelhető meg, vagy akkor, ha olyan mellékhatások alakulnak ki, amelyeket a páciens nem tud megfelelően tolerálni.

Azt, hogy mire érdemes váltani, a gyógyszerek mellékhatásprofilja, a páciensnél jelenlévő társbetegségek és az esetek mintegy 5 százalékában elvégzésre kerülő mutációanalízis eredményei segítenek meghatározni. (A CML kezelés mellékhatásairól bővebben olvashat ide kattintva.)

Hogyan zajlik a CML molekuláris diagnosztikája?

A krónikus mieloid leukémia azon daganatos betegségek közé tartozik, amelynél mára nagyjából megoldottnak tekinthető a daganatok molekuláris diagnosztikai vizsgálata és a diagnosztikai vizsgálatok eredményein alapuló célzott daganatellenes kezelés. Dr. Bödör Csaba (Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, MTA-SE Lendület Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoport) a CML világnap második előadásában azt tekintette át, hogy milyen molekuláris diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére nyílik ma lehetőség ebben a kórképben, és melyek azok az információk, amelyeket a kezelőorvosok megtudnak ezekből a vizsgálatokból.

A diagnosztikai laborok feladata a klinikus kollégák munkájának segítése

A CML molekuláris diagnosztikai vizsgálatait az országban több helyen is elvégzik, a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében például évente több mint 10 000 ilyen vizsgálatot végeznek. „A mi feladatunk az, hogy a terápiás döntéshozatal támogatásával és a terápiás hatékonyság előzetes becslésével segítséget nyújtsunk a klinikus szakembereknek. A legelső lépés, hogy a Philadelphia-kromoszóma jelenlétét csontvelő mintán elvégzett citogenetikai vizsgálattal igazoljuk, ami a pontos diagnózis alapja. A betegség monitorozása során később arra is lehetőségünk nyílik, hogy perifériás vérből vett mintából határozzuk meg a BCR-ABL1 gén aktivitási szintjét, ami nagyban segít a kiválasztott kezelés eredményességének meghatározásában. A CML-es betegek nyomon követésének mára ez a vizsgálat vált az arany standardjává, vagyis az alapvetően alkalmazott monitorozási módszerévé” – kezdte előadását dr. Bödör Csaba.

Ezt a vizsgálatot a már említett PCR módszerrel végzik: az eljárással meghatározható, hogy a kezelés elindítását követően milyen nagyságrenddel csökken a BCR-ABL1 génről kifejeződő hibás tirozin-kináz enzimek mennyisége. „Az eredményeket grafikonos formában jelenítjük meg. Optimális esetben eljutunk a molekuláris remisszió állapotába, amikor a fehérje jelenléte kimutathatatlanná válik. Előfordulnak olyan esetek is, amikor ezt nem sikerül elérni, és a fehérje mennyisége ismét emelkedésnek indul. Az alkalmazott terápia ilyenkor nem hatékony, így a kezelőorvosnak közbe kell avatkoznia” – ismertette a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok alapvető jelentőségét dr. Bödör Csaba.

Abban az esetben, ha 10 000 egészséges génkópiából egyetlen egy hibás génmásolatot érzékel a molekuláris diagnosztikai vizsgálat, akkor a hibás tirozin-kináz enzimek mennyisége négy nagyságrenddel csökkent. Ezt az állapotot nevezik 4-es szintű molekuláris remissziónak. Ez már jó eredménynek számít, de még jobb az, amikor 5-ös szintű molekuláris remisszió alakul ki, és nem 10 000, hanem 100 000 egészséges génkópiából van jelen egyetlen hibás génmásolat. A két utóbbi esetet nevezik mély molekuláris válasznak (Deep Molecular Response; DMR) és ilyenkor már jelentősen csökken a betegség későbbi progressziójának esélye. (A molekuláris monitorozásról bővebben olvashat ide kattintva.)

Ma már a terápia felfüggesztésére is lehetőség nyílhat

„A BCR-ABL1 gén mennyiségi meghatározása a jelenlegi gyakorlatban 3 havonta történik meg, a terápiás válasz elvesztése esetén pedig 1 havonta indokolt a PCR-vizsgálat elvégzése. Indokolt esetekben mutációanalízis is végezhető, amellyel olyan mutációk azonosítására nyílik lehetőség, amelyek segíthetnek a legmegfelelőbb, második generációs tirozinkináz-gátló kiválasztásában. Abban az esetben, ha sikerül elérni a mély molekuláris választ, a terápia felfüggesztése is lehetővé válhat” – mondta dr. Bödör Csaba.

Mi történik terápiás kudarc esetén?

A hibásan működő tirozin-kináz enzimek gátlására ma már szerencsére nem csak egyetlen célzott kezelés létezik, hanem többféle (második és harmadik generációs) gyógyszerek is kifejlesztésre kerültek. Ha az elsőként kiválasztott célzott terápia valamilyen okból nem működne, akkor lehetőség adódik a terápiaváltásra, amivel aztán ismét elérhető lehet a kívánt terápiás válasz.

A CML-es betegek kardiovaszkuláris menedzsmentje

A CML-es betegeknél jelen lehetnek különféle társbetegségek is, vagy mellékhatásként alakulhatnak ki olyan kórképek, amelyek korábban nem voltak jelen. Ilyen betegség lehetnek a szív- és érrendszert érintő úgynevezett kardiovaszkuláris betegségek is, amelyek kezeléséről prof. dr. Halmosi Róbert (Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. sz. Belgyógyászati Klinika) tartott összefoglaló előadást
„A tirozinkináz-gátlók a szívizomsejtekre hatva akár szívelégtelenséget is okozhatnak, ez azonban szerencsére csak viszonylag ritkán fordul elő. Ennél gyakrabban történik meg az, hogy magas vérnyomás vagy valamilyen érrendszeri betegség lép fel, melynek során leggyakrabban a szívkoszorúér lesz érintett” – kezdte a kardiovaszkuláris mellékhatások bemutatását dr. Halmosi Róbert. „A tirozinkináz-gátlók egyik legjellemzőbb mellékhatása az EKG-vel kimutatható QT-nyújtó hatás, amelynek következtében megnő a kamrai ritmuszavarok kialakulásának valószínűsége. Romolhatnak továbbá a szív- és érrendszeri betegségek különféle rizikófaktorai, így például megemelkedhet a vércukorszint és kedvezőtlen változások játszódhatnak le a vérzsírprofilban. A kezelések mellékhatásaként nagyobb eséllyel alakulhat ki továbbá a már említett szívkoszorúér-betegség, perifériás érbetegség vagy valamilyen agyi érprobléma.”

A szívkoszorúér-megbetegedésekről dr. Halmosi Róbert elmondta: kialakulhat egyrészt szívizom-iszkémia (a szívizom elégtelen mértékű vérellátottsága), amely angina pectorist (koszorúérgörcs, amikor a szívizom elégtelen vérellátottsága miatt szorító mellkasi fájdalom jelentkezik) ingerképzési és/vagy ingerületvezetési zavart és heveny szívelégtelenséget válthat ki, rosszabb esetben pedig akár hirtelen jelentkező szívinfarktus is kialakulhat.

Kikre érdemes fokozottan odafigyelni?

Létezik egy úgynevezett SCORE táblázat (a Systematic COronary Risk Evaluation kezdőbetűiből összevonva), amely a halálos szív- és érrendszeri események előfordulásának valószínűségét adja meg a következő 10 évben. Ezt minden betegnél legalább 5 évente érdemes meghatározni. Fokozottan kell figyelni a betegekre akkor is, amennyiben már a kezelések megkezdése előtt is típusos anginás panaszok voltak jelen, vagy ha a kórelőzmények között igazolt érbetegség fordult elő. Anginás panaszokról van szó abban az esetben, ha a beteg gyakran érez éles, szúró fájdalmat a mellkasában, vagy ha egy enyhe, de folyamatosan jelenlévő, kellemetlen mellkasi fájdalomérzésről számol be a páciens.

Hogyan menedzselhetőek a kardiovaszkuláris betegségek?

Elsődleges megelőzésként sztatinok adása javasolt abban az esetben, ha az LDL-koleszterin a célérték felett van. Magas vérnyomás (RR: <140/90 Hgmm) esetén vérnyomáscsökkentők adása lehet javasolt, a cukorbetegek esetében pedig általános javaslat, hogy a HgbA1c értéket 7% alatt kell tartani és 40 év felett minden cukorbetegnek sztatin adandó. A trombociták összetapadását gátló aszpirin adása ugyanakkor nem javasolt primer prevenciós kezelésként a legújabb orvosi ajánlások alapján. „Ugyancsak nem javaslom a szívbetegségek megelőzése érdekében az ösztrogénkezelést, a C- és az E-vitamin, valamint a béta-karotin szedését, valamint a koenzim Q10, a szelén vagy a króm alkalmazását, ezeknek a megelőzésben betöltött szerepét ugyanis nem támasztják alá tudományos eredmények” – emelte ki dr. Halmosi Róbert.

Abban az esetben, igazolt az érbetegségek jelenléte, akkor többféle gyógyszeres kezelés is szóba jön. Ilyenkor fontos cél az erekben kialakult plakkok progressziójának lassítása vagy a plakkok stabilizálása és a vérrögök kialakulása elleni védelem, amelynek érdekében az aszpirin, sztatin, ACE-gátló és béta-blokkoló gyógyszerek kombinációja alkalmazható, a tünetek csökkentése, megszüntetése érdekében pedig antianginás szerek (például nitrát) alkalmazhatóak.

A tirozinkináz-gátlók tüdőt érintő mellékhatásai és a kezelési lehetőségek

Mint minden gyógyszeres kezelésnek, a kismolekulájú tirozinkináz-gátlóknak is vannak mellékhatásai. Szerencsére ezek a mellékhatások gyengébbek, mint a CML-ben korábban alkalmazott terápiákkal járó kellemetlenségek, ennek ellenére ezekere is minden esetben oda kell figyelnie a kezelőorvosnak.

Prof. Dr. Demeter Judit (Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika) előadásában ismertette egy korábbi betege kezelésének folyamatát, ahol ugyan a dasatinib kezelés során sikerült elérni a mély molekuláris remissziót, a páciensnél azonban mellkasi folyadékgyülem alakult ki. „Ez egy olyan tünet, amely miatt a beteg intenzív osztályos ellátása is szükségessé válhat, így a dasatinib 100 milligrammos adagját 50 milligrammra csökkentettük, végül – tartva a folyadékgyülem újbóli megjelenésétől – nilotinibre váltottunk.”

„Egy másik betegnél ugyancsak dasatinibet adtunk elsővonalban, a páciensnél azonban köhögés jelentkezett. Erre a panaszra kiemelten érdemes odafigyelni, ugyanis ha ezt időben jelzi a beteg, akkor megelőzhető, hogy olyan mellkasi folyadékgyülem alakuljon ki, ami már fulladásos tüneteket okoz. A dasatinibet először elhagytuk, és vízhajtót adtunk a betegnek, később pedig a korábbi 100 milligrammos adag helyett visszatértünk a dasatinib 50 milligrammos adagjához úgy, hogy a major molekuláris válasz mindvégig megmaradt. Ez később is tartható maradt” – ismertette egy másik betegének történetét dr. Demeter Judit.

Személyre szabott kezelésre van szükség

Általánosságban elmondható, hogy minden páciens esetében személyre szabott kezelés kialakítására kell törekedni, ami azt jelenti, hogy az alkalmazandó tirozinkináz-gátló kiválasztásánál figyelembe kell venni a beteg kórelőzményét és társbetegségeit is.

Abban az esetben például, ha fennáll a fentebb már említett folyadékgyülem kialakulásának a veszélye (például tüdőbetegségek vagy nem megfelelően kontrollált magas vérnyomás esetén), feltétlenül kerülendő lesz a dasatinib alkalmazása. Ugyancsak kerülendő ez a gyógyszer, amennyiben a tüdőben kialakult magas vérnyomás (pulmonáris artériás hipertónia) van jelen. Vérzésveszély esetén (ha például a beteg véralvadásgátlót szed) a dasatinib és az imatinib nem tartozik a legelőnyösebb választások közé, ezeknél ugyanis nagyobb esélyekkel jelentkezhetnek vérzések. Nem kontrollált cukorbetegség esetén a nilotinib alkalmazása csak kellő körültekintéssel és a vércukorszint folyamatos ellenőrzése mellett lehet javasolt, és ugyanez a javaslat abban az esetben is, ha a páciensnél szívkoszorúér-betegség vagy cerebrovaszkuláris problémák, illetve perifériás artériás érbetegség van jelen. Májkárosodás esetén meg kell határozni a károsodás mértékét, vesekárosodás jelenlétekor pedig csak korlátozott dózisban alkalmazható az imatinib, például a javasolt kezdő adag 50 százalékára történő csökkentése mellett.

A mellkasi folyadékgyülem kialakulásának elkerülése érdekében fokozottan kell figyelni a figyelmeztető tünetekre, mint például a köhögés és a légszomj. Ilyenkor javasolt mellkasröntgent vagy mellkasultrahangot is készíteni, és amennyiben 3 centiméteres folyadékgyülemet észlelnek, akkor mérlegelni kell a terápiaváltás lehetőségét.

Tapasztalatok a kezelésmentes remisszióval kapcsolatosan

Dr. Batár Péter (Debreceni Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika) arról beszélt előadásában, hogy mik a feltételei annak, hogy a gyógyszerszedést akár véglegesen is el lehessen hagyni.

Mit jelent az a fogalom, hogy kezelésmentes remisszió? „Ezt a fogalmat viszonylag nehéz pontosan definiálni, de a lényeg az, hogy amennyiben nem lehet kimutatni a daganatos betegség jelenlétét, akkor akár az is felmerülhet, hogy megszakítsuk a kezelést.” Végleges gyógyulásról sajnos egyetlen esetben sem lehet egyelőre beszélni, a betegség ugyanis elvileg bármikor visszatérhet. „Inkább azt mondjuk jelenleg, hogy a beteg még nem gyógyult meg, a betegség azonban a legkifinomultabb molekuláris módszerekkel sem mutatható ki. A jelenlegi célunk az, hogy a mély molekuláris választ lehetőleg minél több páciensnél el tudjuk érni és tartósan fent is tudjuk tartani” – mondta dr. Batár Péter. A gyógyszeres kezelés elhagyása abban az esetben próbálható meg, ha a beteg elérte a mély molekuláris választ, és ez az állapot legalább 2 évig fennmarad.

Miért is hagyjuk el a gyógyszert?

Az egyik fő ok erre az, hogy a tirozinkináz-gátló gyógyszereknek – különösen a második és harmadik generációs változatoknak – nem kívánt mellékhatásai lehetnek. Tartós szedés mellett negatív hatások érinthetik a szívet, a tüdőt, az érrendszert, és rosszabbodhat a már meglévő cukorbetegség, illetve romolhat a zsíranyagcsere. Abban az esetben, ha sikerült elérni a mély molekuláris választ, és más társbetegségek is jelen vannak, akkor indokolttá válhat a gyógyszeres kezelés elhagyása.

Szintén érdemes megfontolni a gyógyszeres kezelés elhagyását abban az esetben, ha a betegnek más gyógyszereket is kell szednie, de mivel a mély molekuláris választ már sikerült elérni, a CML ellen adott gyógyszerekre nem feltétlenül lesz szükség.

A gyógyszermentes életvitel az életminőség számottevő javulását is eredményezheti, így ez is egy olyan faktor lehet, ami a gyógyszerszedés elhagyása mellett szól.

Hány beteg érheti el jelenleg a gyógyszermentes állapotot?

„Az első generációs tirozinkináz-gátlók esetében ez az arány mindössze 10-15 százalékos. A második generációs tirozinkináz-gátlók esetében viszont már majdnem a duplája, 25-30 százalék. A kezelés elhagyása nem ajánlott azokban az esetekben, ha az elsőként adott kezeléssel szemben rezisztencia alakult ki. Nem ajánlott a kezelés elhagyása akkor sem, ha a leukémiás őssejteket nem sikerült elpusztítani, ilyenkor ugyanis újra visszatérhet a betegség. Mindezt le kell ellenőrizni, mielőtt a kezelés elhagyása mellett döntenénk” – mondta dr. Batár Péter.

A gyógyszer elhagyását követő tapasztalatokat a francia STIM (Stop Imatinib) vizsgálatban összegezték, és itt az derült ki, hogy egy-másfél évvel a gyógyszer elhagyását követően 45 százalék körül volt azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a mély molekuláris válasz gyógyszerszedés nélkül is megmaradt. Ott pedig, ahol szükségessé vált a gyógyszeres kezelés újraindítása, ez az igény 6-12 hónap elteltével világosan kiderült. Egy másik, ehhez hasonló vizsgálatban második generációs tirozinkináz-gátlók elhagyását vizsgálták, és itt magasabb, 55-60 százalék volt azoknak a betegeknek az aránya, ahol a gyógyszer elhagyható volt. A másik fontos tapasztalata ennek a vizsgálatnak az volt, hogy a gyógyszer biztonsággal elhagyható, ugyanis akiknél a szedés újból szükségessé vált, ott ismét el lehetett érni a korábbi molekuláris választ.

Dr. Batár Péter a saját tapasztalatait is ismertette: a debreceni egyetemen 18 esetben került sor a kezelés felfüggesztésére, és itt a páciensek 47,3 százalékánál vált szükségessé a kezelés újraindítása. „Nagyon fontos, hogy a betegek maguktól sose hagyják abba a kezelést, ilyenkor ugyanis számos szempontot kell mérlegelni, és csak ezek után hozható felelős döntés a kezelés elhagyásáról” – emelte ki dr. Batár Péter. (A kezelésmentes remisszióról bővebben olvashat ide kattintva.)

A tirozinkináz-gátlók okozta bőrgyógyászati problémákról

A CML Világnap utolsó előadásában dr. Szakonyi József klinikai főorvos, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának munkatársa ismertette a tirozinkináz-gátlók bőrgyógyászati jellegű mellékhatásait.

„Ez a mellékhatáscsoport kevésbé veszélyes, mint a korábban részletesen tárgyalt kardiológiai vagy pulmonológiai mellékhatások, ugyanakkor ezek is jelentősen ronthatják a betegek életminőségét, ezért ezekere is oda kell figyelni” – kezdte előadását a főorvos, majd elsőként az imatinib által okozott bőrtüneteket ismertette részletesen.

„A bőrtünetekkel foglalkozó tanulmányok számai meglehetősen eléggé eltérnek egymástól, de nagyjából a páciensek harmadánál, negyedénél jelentkeznek enyhébb vagy súlyosabb bőrtünetek az imatinibbel történő kezelés ideje alatt. Mivel nem túlérzékenységi reakcióról, hanem közvetlen gyógyszerhatásról van szó, a bőrtünetek általában mérsékelhetőek a gyógyszeradag csökkentésével” – mondta a szakember.

A tirozinkináz-gátlók leggyakoribb mellékhatásai közé tartozik az ödéma, a bőrkiütés, a bőrgyulladás, a viszketés, a bőrszárazság, a hajhullás, az éjszakai izzadás, a fényérzékenységi reakció, az akne, a csalánkiütés, bőrfertőzés, valamint a bőrdaganatok. Számos további bőrtünet is jelentkezhet, de ezek szerencsére csak jóval ritkábban fordulnak elő.

Mi a teendő abban az esetben, ha egy bőrtünet jelentősebb mértékben rontja az életminőséget?

„A kezeléseket az esetek többségében nem kell megszakítani amiatt, mert bőrtünetek jelennek meg. Lokális kezeléssel – például szteroidtartalmú kenőccsel – a legtöbbször jól orvosolható a probléma, és csak ritkán van szükség belsőleg adott gyógyszerekre, például antihisztaminra vagy szisztémás szteroidra. Súlyos bőrtünetek jelentkezésekor átmeneti dóziscsökkentés vagy a kezelés felfüggesztése is szükségessé válhat, az azonban pozitívum, hogy a terápia újbóli elindításakor a bőrtünetek általában nem térnek vissza” – mondta dr. Szakonyi József.

Nagyon súlyos esetben a gyógyszer végleges elhagyására lehet szükség. Ezekben az esetekben jön szóba a másik tirozinkináz-gátlóra történő váltás, amikor általában szintén nem térnek vissza a korábbi bőrtünetek. Végül, az esetek egy részében a fennálló bőrtünetek ellenére is szóba jön a gyógyszer folytatása, de dózisredukció vagy szisztémás szteroid alkalmazása mellett.

Tehet-e valamit a beteg saját maga is annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki bőrtünetei? A szakember ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy bár ezek apróságnak tűnhetnek, érdemes követni a bőrtünetek megjelenésének megelőzését célzó életmódbeli tanácsokat. „Ide tartozik például a bőrszárazság megelőzése, ez ugyanis már önmagában egy gyulladáskeltő állapot. Fontos, hogy a bőrt védő zsír- és savköpeny megmaradjon, amit elősegít, ha szappanmentes mosakodószereket használunk. Az olajos-zsíros készítmények elősegítik a vízvesztés megakadályozását, a karbamid- vagy tejsavtartalmú krémek pedig puhítják a bőrt és segítik a víz megkötését a hámban” – mondta a szakember.

Habár a járványhelyzet miatt az idei CML Világnapot a Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány (MOHA) rendkívüli módon vendégek részvétele nélkül tartotta meg és élőben, online közvetítette, majd youtube csatornáján és honlapján tette elérhetővé az előadásokat, a nézettségi adatok azt mutatják, hogy változatlanul hatalmas az igény a hiteles információkra az egyes vérképzőszervi betegségek vonatkozásában.