21 tény a mielóma multiplexről

2019. 05. 03.

A Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány a Mielóma Információs Napot megelőzően 21 napos facebook kampányt indít, melynek célja, hogy felhívjuk a figyelmet a mielóma multiplex figyelmeztető jeleire, bemutassuk a betegség komplexitását és a kezelési lehetőségeket.

A vérsejtek mindegyike őssejtként születik, majd ezekből alakulnak ki a különböző vérsejttípusok, a fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék. Egészséges állapotban minden sejttípusból a szükségletnek megfelelő számú, ép funkciójú sejt keletkezik. Ha valamelyik típusból túl sok vagy túl kevés képződik, akkor az valamilyen vérképzőszervi, vagyis hematológiai betegséghez vezethet, például mielóma multiplexhez.

A mielóma multiplex a csontvelő betegsége, ami a plazmasejtek számának megemelkedésével jár. A sejtek az örökítő anyagukban bekövetkezett genetikai sérülés következtében megszűnnek reagálni a többi sejt által küldött üzenetekre, ezért a kelleténél gyorsabban szaporodnak. Ezeket a genetikai sérüléseket életünk során szerezzük, nem örököljük!

A plazmasejt egy fehérvérsejt, az immunrendszer része, funkciója az antitestek (más néven immunglobulinok) termelése. Egészséges állapotban a plazmasejtek 1% körüli mennyiségben találhatók meg a csontvelőben. Mielóma multiplexben ez az arány jóval magasabbra emelkedik, ami egyrészt a vérképzés elnyomásához, másrészt a csontszerkezet meggyengüléséhez vezethet.

Mivel mielóma multiplex betegség esetén egyfajta plazmasejt szaporodik el, így csak egyfajta antitest képződik, aminek biológiai funkciója nincs, viszont mennyisége megmérhető, és ez hasznos a betegség követésében. Ezt az antitestet nevezi az orvosi nyelv M-proteinnek, ami kimutatható a vérből és a vizeletből.

A mielóma multiplex elsősorban az időskor betegsége, a betegek 98%-a 40 év feletti. A betegség felfedezésekor az átlagéletkor 65 év, és az előfordulás a korral párhuzamosan nő. Gyermekkorban extrém ritka betegség. Nemek szerinti eloszlását tekintve férfiakban valamivel gyakoribb, mint nőkben.

Nem ismerünk olyan tényezőt, amely alapján egészséges embereknél megjósolható lenne, hogy ki fog megbetegedni mielóma multiplexben, ugyanakkor sok esetben a mielóma egy MGUS nevezetű megelőző állapot fennállása után fejlődik ki.

A betegség százezer emberből kb. 5-7 főt érint. Magyarországon 400-450 új esetet fedeznek fel évente, az összes beteg száma kb. 1 500 fő. Jelenleg világszerte kb. 750 000 beteg él mielómával.

A mielóma multiplex esetében nincs egy konkrét bizonyítható kiváltó ok, de általában feltételezhető, hogy az élet során elszenvedett káros hatások hozzájárulnak a kialakulásához. Erre utal az is, hogy a betegség általában idősebb korban jelenik meg.

A mielóma multiplex nem megelőzhető betegség.

A mielóma multiplex nem fertőz, azaz nem lehet egy mielómás betegtől “elkapni”.

Nagyon ritkán észlelhető családon belüli halmozódás, de ez sokkal inkább a közösen elszenvedett környezeti ártalmakra, semmint öröklődésre vezethető vissza. Ha az Ön családjában előfordult mielóma multiplex, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát!

A mielóma multiplex sokarcú betegség, más-más tünetekkel jelentkezhet mindenkinél. A leggyakoribb tünetek a csontfájdalom, a fáradtság, a vérszegénység, a fertőzések (pl. tüdőgyulladás, vizeletfertőzés, övsömör) és a vesefunkció-romlás, de az ilyen tünetek hátterében nem csak mielóma állhat.

A mielóma diagnózisa a csontvelőben észlelt plazmasejt-szaporulat alapján állítható fel. A vizsgálat során a szegycsontból vagy a csípőcsont hátsó részéből helyi érzéstelenítésben vesz mintát az orvos. Két mintavevő módszer létezik. Az aspiráció során a szegycsontból vérrel keveredett csontvelőt szívnak ki egy fecskendővel. A biopszia során a csípőcsontnál egy nagyobb átmérőjű tűvel egy kisebb darabot kimetszenek a csontvelőből.

Mielóma gyanúja esetén az állapotfelmérés része a képalkotó vizsgálat is: ez lehet röntgenvizsgálat, CT, MR, esetleg PET/CT vizsgálat, a helyzettől függően.

A mielóma multiplexes beteg kezelését hematológus szakorvos végzi hematológiai centrumban, akinek a legmélyebb tudása van a vérképzőszervi betegségekről. Fontos szerepe van a háziorvosnak, aki a kezelőorvossal egyeztetve gondozza betegét. Kérjük, hogy mindig tájékoztassa háziorvosát az aktuális vizsgálatokról, kezelésekről! A betegút során más szakemberek (pl. gyógytornász, dietetikus, pszichológus, szociális munkás) bevonására is sor kerülhet.

Nem minden mielómás beteget kell kezelni, és ha kezelés szükséges, nem minden beteg esetében ugyanaz a kezelés a legmegfelelőbb. A megfelelő kezelés kiválasztása nem az orvos önálló döntése, hiszen szükséges, hogy megfeleljen a beteg elvárásainak is. Az orvossal való egyeztetés során a számos lehetőség közül közösen kell megtalálniuk azt, amelyik az adott helyzetben a legmegfelelőbb.

Sok esetben a kezelést halasztani lehet addig, amíg valamilyen tünet nem indokolja azt. Ezt nevezzük figyelmes várakozásnak („watch and wait”). Ilyenkor 2-3 havonta szükséges ellenőrizni a betegséget. Sokszor éveket lehet nyerni ezzel a stratégiával.

A kezelés ma még önmagában általában nem hoz végleges gyógyulást, célja a betegségmentes állapot elérése és annak fenntartása minél hosszabb ideig.

A mielómaellenes kezelés célja a mielómasejtek eltüntetése a csontvelőből. A mai kezelési protokollok általában nem kemoterápiás szereken alapulnak, hanem imideken, proteaszóma-gátlókon, monoklonális antitesteken, és a kemoterápiás szerek ezekhez kerülhetnek kis dózisban hozzáadásra.

Ha kezelés szükséges, akkor lényeges szempont a kiválasztásához az, hogy sor kerül-e a kezelést követően őssejt-transzplantációra.

A mielóma multiplex kezelésében az elmúlt években komoly változás zajlott le, ezért fontos, hogy friss és megbízható forrásból tájékozódjon, amit mindig egyeztessen kezelőorvosával! Keresse Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány kiadványait, honlapját, látogasson el a Mielóma Támogató Csoportunk összejöveteleire!